A villanyautók esélyei – cikk

Elküldve by on máj 26, 2015 in Blog | 0 hozzászólás

A villanyautók esélyei, 1. rész

2015.05.12. 08:13 – vancat

nissan1.jpg

Érdemi szakmai vita ma már nem nagyon van arról, hogy a jövő közlekedése az elektromos hajtású járművekre épül majd.

Sokan egyenesen úgy fogalmaznak: egy röpke 100-150 éves kitérő és szünet után, valójában csak folytatódik a villanyalapű járművek technológiai fejlesztlése. Amelyek – e logika alapján  – jelenleg valahol az 1890-es, 1900-as évek szintjén állnak – összehasonlítva a belsőégésű technológiával.

Ha mindezt elfogadjuk, abból egyvalami bizonyosan következik: a villanyautózás esélyeinek latolgatása során technikai paraméterek tekintetében semmiképpen sem szabad a jelenlegi helyzetből kiindulnunk, mert az olyan lenne, mintha egy 1920-as évekbeli belsőégésű motor alapján ítélték volna meg a XX. századi motorizáció esélyeit.

Ha villanyautózásról értekezünk – és globális viszonylatokban gondolkodunk – ma már ennek szinonímájaként nyugodtan használhatjuk a Nissan kifejezést is.

Jelenleg ugyanis a világ meghatározó, globális autóipari tömeggyártói közül – szörnyű ezt kimondani – de csak és kizárólag a Nissan az, amely teljes meggyőződéssel áll az elektromos egyéni mobilitás mellett.

Az egyetlen olyan globális gyártó, amely nem csak készíti, eladja, de komolyan kutatja, népszerűsíti is és jövőképet mutat a villanyautózásnak.Arról ugyanis kevés őszinte szó esik a médiában, hogy sajnos a villanyautózásban “hagyományosan” érdekelt nagy gyártók többsége a kőolajárak nyílvánvalóan manipulatív visszaesése után, sunyin és be nem vallottan, de azonnal viszakozott: lelassította elektromos járművekkel kapcsolatos kutatásait, fejlesztéseit – és bizonytalan időre elhalasztotta, vagy csak lebegteti új elektromos hajtású modellek bevezetését.

Nem szép dolog mindez, hiszen itt azért ténleg többről van szó, mint modellváltásokról, profitabilitásról. Itt és most arról van szó, hogy lesz-e értelme még a profit szónak, és lesz-e, aki élvezze azt száz év múlva.

Az, hogy a Nissan egyfajta jövőképként tekint a villanyautós fejlesztésekre, természetesen nem mentesíti azon kritériumok betartása alól, amelyek minimálisan szükségesek ahhoz, hogy a villanyautókat “környezetbarát”, “fenntartható” és a sokat hangoztatott “zéro emissziós” járműveknek tekinthessük.

Jelenleg még – nyilvánvalóan – korántsem azok.

Jogos zöld aggály velük szemben, hogy az üzemanyagtartályként szolgáló lítium-ion akkumulátorok nyersanyagainak bányászata komoly környezetterhelést jelent.

(Igaz, akik állandóan ezt hangoztatják, azoknak nem sok mondandójuk van a kőolajkitermelés és szállítás során kipusztuló ökoszisztémákról, és azokról a félévenként cserélgetett okostelefonokról, amelyek alapanyagainak bányászata és összeszerelése nem csak brutális környezetszennyezéssel, de szinte minden esetben gyermek- és/vagy rabszolgamunka felhasználásával jár. Ráadásul, míg a telefonokat, tableteket cserélgetjük, egy villanyautó – az eddigi tapasztalatok alapján – igen tartós jármű, továbbá – éppen a Nissan jóvoltából – már arra is van technológia, hogy a tíz-tizenöt év után lecsökkenő teljesítményű vollanyautó-akkumulátorok úgynevezett pufferként tovább szolgáhassanak a megújuló háztartási energia tárolása során.)

nissan3.jpgJogos jelenlegi zöld aggály a villanyautókkal szemben, hogy a használatukhoz szükséges áramot nagyon kis részben állítják elő tudatosan megújuló (nap, szél, víz) energiából, így ezek a járművek jelenleg még nemhogy zéró emissziósnak, de sokszor igazén zöldnek sem tekinthetőek.

(Igaz, akik állandóan ezt hangoztatják, azoknak nem sok mondandójuk van a kőolaj – különösen közúti és légi – szállításának költségeiről, környezeti és társadalmi kárairól. Meg arról, hogy magának a feldolgozott kőolajnak (gázolaj, benzin, kerozin) a szállításához is milyen rettenetes mennyiségű bentinre, gázolajra és kerozinra van szükség.)

Ezekre az alapvetően technológiai, de részben szemléletbeli kérdésekre igazi zöld választ kell adni  ahhoz, hogy a villanyautózás betölthesse igazán pozitív társadalmi, ökológiai hatásait.

Nyílván azt a Nissannál is tudják, hogy még egy hozzájuk hasonló globális óriás sem mehet villanyautóügyben fejjel a falnak. Koncentrálni kell az erőket ahhoz, hogy néhány modellel, néhány területen tényleges modellértékű áttörést érhessenek el.

Ezek a területek pedig a városi, városkörnyéki áruszállítás, a bérautószolgáltatás, a taxiközlekedés és az autósport.

A csatasorba állított modellek pedig: a Leaf, az NV 200 electric és a Leaf Nismo RS.

A helyszínek pedig: Amsterdam, Barcelona, London és több más nagyváros mellett szerencsére egy kicsit Budapest is.

De mindezekről legközelebb.

 

A villanyautók esélyei, 2. rész

2015.05.26. 08:24 – vancat

 

A villanyautók kedvelői és esküdt ellenségei egyaránt gyakran – és jogosan – firtatják: egyáltalán környezetbarát közlekedési eszközök-e az elektromos járművek? Ebbők következően aztán az a kérdés is felettébb releváns, hogy környezettudatosak-e egyáltalán azok a kormányok, amelyek a villanyautók terjesztését segítik elő.

Vegyük rögtön a magyar kormány példáját: éppen a minap jelentette be Varga Mihály gazdasági miniszter, hogy a következő években brutális mennyiségű, villanyautókhoz alkalmas elektromos gyorstöltőt telepítenek a hazai utak mentén.

A magyar kormány tehát ma már  európai összehasonlításban is egy kifejezetten villanyautóbarát kabinetnek tekinthető.

Mindekozben a jelenlegi magyar kormány minden idők legsúlyosabban környezet és természetvédelemellenes kabinetje – és ezt ők maguk se nagyon titkolják.

Lehet tehát úgy egy kormányzatnak  villanyautópártinak lennie, hogy mindeközben tűzzel-vassal irt mindent, aminek köze van a környezet és a természet védelméhez.

A globális szempontból provinciális példa jól igazolja, mennyire kétélű fegyverré válhat az emberiség kezében a villanyautó (is).

 

A villanyautók esélyeiről szóló előző posztomat azzal zártam: kereskedelmi szempontból a városi áruszállítás, a taxiközlekedés és az autókölcsönzés lehetnek a terjedés kitörési pontjai.

Ökológiai szempontból pedig az, hogy:

1. képesek-e a villanyautók gyártói megújuló energiákkal (elsősorban szél és nap) működtethető újratöltési lehetőségeket elterjeszteni,alke.jpg

2. képesek és hajlandók-e biztosítani a villanyautók (áram)takarékosságát, tartósságát és használatuk végeztével száz százalékban újrahasznosíthatóságát.

 

A remény mindezekkel kapcsolatosan – bennem legalábbis – erős: a Renault-Nissan csoport (de egyébként a Honda és a BMW is) már most tökéletes park-green rendszerekkel rendelkezik, vagyis olyan napelemes töltőkkel, amelyek valósággá teszik a villanyautó zéró emisszióját.

Egyébként már Magyarországon is avattak szélkerekes és napelemes töltőt is – vagyis a megújuló energiákból nyerhető villanyautóáram nem a jövő esélye, hanem a jelen realitása.

És még egy fontos szempont: ha a villanyautózás igazi paradigmaváltást hoz az egyéni mobilitásban, az annyit jelent majd, hogy új típusok, újszerű járművek fognak megjelenni az utakon villanyhajtással.

Nemcsak újak, de szimpatikusak és pontosan a megfelelő méretűek és a feladatra valók.

Ilyenekre egyébként már ma is tudunk globális és lokális jó példákat: a divatdiktátor Renault Twizy, az olasz Alké zseniális mini  villanyteherautói, vagy éppen a magyar Birdiecar kedves és praktikus modelljei.

 

 

Ők tényleg a remény szimbólumai arra, hogy a villanyautó valóban egy szebb, szelídebb, zöldebb jövő záloga.

Küldjön választ

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.